Motorka kiállítás

Elkezdtem hát keresni azt a motorkát, ami első sorban a kiszemelt távolságok mihamarabbi legyőzését szolgálná a legnagyobb kényelem mellett. Másodsorban a nagy távolságok miatt fontosnak tartottam az alacsony fogyasztást. Egyértelmű volt, hogy a robogós két litert egyetlen a nagyobb távolságok legyőzésére alkalmas motor sem fogja hozni. Az 5-6 literes fogyasztásnál meg az ember megint csak elgondolkozik egy autó vásárlásán, hisz abba a sátor is könnyebben belefér. Sőt még a bringa is. Ezért olyan motorkákat kezdtem el nézni, amik 130-as pályatempó mellett sem esznek 3-4 liternél többet. Bejártam pár környező motorka kereskedőt és begyűjtöttem a katalógusokat. Márciusban pedig elmentem a pozsonyi motorka kiállításra.

Itt találkoztam első kiszemeltemmel. Mire a személyes találkozóra került volna a sor, már mindent tudtam róla.

Honda CBF 250

A netről összegyűjtött rengeteg fotó alapján szinte már azaz érzésem volt, hogy a tulajdonosa vagyok ennek a motorkának. Mellette szólt, hogy elfogadható az ára: 4200 EUR, 2.5 literes a fogyasztása, mindez nagyon alacsony szervizelési költségek mellett. Ami viszont ellene szolt, hogy az euro 3-as motorja szivatós (hideg motor nehezebben startol) és a kis méretei. Oldalnézetből teljesen oké volt, de amikor a kiállításon megláttam fölülről – hát elég szopott tankja volt. A lábaim pedig a nyakamban éreztem. Tehát ez egyértelműen kis motor lett volna nekem. Le kellett róla mondanom.

Miután eladtam első képzeletbeli motorkám, körülnéztem még a Honda standján. Kipróbáltam a kis 125-ös Varadero ülés pozícióját is. Na ez már sokkal inkább az én méretem volt. Csak kár azért a kis kubatúráért. Pedig még a motorja is euro négyes.

Honda Varadero 125

Aztán megnéztem az 500-as CBF-et, amit már húsz éve ugyanolyannak gyártanak. Klasszikus nakedról van szó. Tetszett, de a fogyasztás itt már 5 liter fölött jár. Akkor inkább már sokkal inkább a 600-as CBF és abból is az “S“ szélvédős verzió. Sokkal turistabarát típus. De elgondolkoztam, hogy vajon kell-e nekem kezdő motorosként ekkora erőforrás? Magamat ismerve ez veszélyes sebesség tartományokba sodorna, és én első sorban túrázni és nem száguldozni (meghalni) akarok. Ott volt meg a standon a méreteimnek leginkább megfelelő 700-as Transalp, csak a 7000 EUR feletti ára hamar visszazökkentett a reális életbe. A legvégén pedig megemlíteném még azt a kategóriát, ami eleddig eszembe sem jutott. Éppenséggel a nagytestű robogók is jelenthetnék a megoldást terveim kivitelezéséhez, mert:

- a hagyományos motorokhoz képest nagyobb a rakodóterük
- a manuális váltóval rendelkező motorok palettáján abszolút hiány a 3-400 köbcentis kategória, ellenben a robogókkal, ahol viszont aránylag nagy a választék 5000-6000 EUR-ig
- alacsony fogyasztás
- a hátsó fék a kormányról üzemeltethető (akár a bringán:)
- jó szélvédelem
- szép formák
- óriási választék

Így hát meglestem a Honda S-Wing 150 és az SH300i típusokat. Nagyon kedvező paraméterekkel rendelkező városi motorkák, amikkel bátran el lehet hagyni a varost is.

A Yamaha standján a 250-es CBF-re hajazó 250-es YBR volt szerelem első látásra. Euro négyes motor, sokkal stílusosabb vonalakkal, mint a Honda. Az ára 4200 EUR. Hmmm… közel járnék a megoldáshoz?

Yamaha YBR 250

A kereskedő azonban figyelmeztetett, hogy bár ez a motor elmegy 130-al, amit én a pályán követelnék is tőle, de nem igazán tesz jót egy motornak, ha azt 100 százalékban terhelik. Sokkal jobb, ha egy motor 75-80 százalékon van hajtva. Azaz nekem egy olyan motor kéne pályára, ami legalább 150-160 max. sebességet tud produkálni. Ilyen a Yamaha standjáról a nagy testű Majesty robogó lett volna, de 7000 EUR feletti ára miatt inkább vinném a Transalp-ot. Viszont a kis 250-es Yamaha robogók (X-City és X-Max) szépsége megfogott. Most, hogy így kereszttűzbe került a nagy robogó kategória, átlátogattam más robogó gyártó cégek standjára is.

Ebben a kategóriában szívdobogtató volt az olasz Gilera Nexus (250/500) szépsége, ami aztán a sok-sok hónapon keresztül az álom gépem lett, és ott virult számítógépem hátterén, mint egy jövőkép, egy cél, amit egyszer el kell érnem.

Gilera Nexus (250/500)

Közben sok jót és rosszat hallottam az olasz manufaktúrákról, és végül úgy döntöttem, hogy motorozni szeretnék és nem szerelni. Több motorka tulajdonos állítja, az olasz motorkáknak lelke van, de azt is mondják, hogy azért a japán az japán. A versenyben végül 3 japán nagycég maradt. A Honda, a Yamaha és akit eddig még nem említettem, a Suzuki.

A Suzukihoz tartozik a legrégebben fejlesztés alatt álló óriásrobogó széria, a Burgman család. A kis tesók 125 és 200 köbcentis verzióban készülnek. A számomra elérhető 200-as verzió ára baráti 4000 EUR körül alakult. Rövid időn belül ez a típus váltotta fel a Nexus helyét a képernyőmön, és ez lett az új kiszemelt kedvencke. Olvastam róla a teszteket, nap- mint-nap néztem a youtube-os felvételeket. Nagyon megtetszett.

Suzuki Burgman AN200

Az elmúlt egy év alatt sikerült fejben 5-6 motorkát vásárolnom és veszteség nélkül eladnom J. Igaz egyetlen kilométert sem motoroztam még. A tesztek alapján azonban újra váltásra adtam a fejem. A kis Burgman túl gyengének bizonyult és átvette a helyét számomra a világ legszebb külsejével rendelkező motorka, az AN400-as Burgman. Már csak a 6400 EUR választott el tőle, de elhatároztam, célomat elérem, és ha újat nem is veszek, de behozatok Németországból egy 1-2 éves darabot max. 4800 EUR értékben. A vásárlás kitűzött időpontja 2010 tavasza lett.

Suzuki Burgman AN400

Az új megszállottság kezdete

A gipszes kezű fiatal srác este érkezett meg a motorral. A kölcsönzős fia volt. Valami motoros esztelenségben törte a kezét. Egy tajvani gyártmányú, négyütemű, léghűtéses ötvenest hozott – már amennyire én akkoriban, 2007 nyarán értettem a motorkákhoz.
Már a készülődés leírhatatlan eufóriát okozott. Bepakoltam az ülés alá, felhúztam a sisakot, elfordítottam a kulcsot, majd megnyomtam az önindító gombját. A kis ötvenes motorja felpörögött, a benzinszint mutatóóra kifordult, a tartály színültig tele – mintha nem is a „FUEL”, de a „KALAND” szintjét mutatta volna.

Azt hiszem, ebben az egész őrületben a korlátlan szabadság érzete volt az, ami először igazán megfogott. Biciklis múltamban meghatározó élmény volt maga a felfedezés. A felfedezéshez pedig komoly távok párosultak. Állandóan távolabb és távolabb, túl a dombokon, a következő kanyar után… Hajtott a kíváncsiság, mit láthatok még ott. Az erőfeszítés soha nem tántorított el. Sokkal nagyobb áldozatot követelt azonban az idő. Az idő, amiből iskolás koromban bőven volt, a munkás korszak beköszöntével azonban az idő lett a legnagyobb akadály. Találnom kellett egy megoldást, ami rövidebb idő alatt lehetővé teszi a kiszemelt távolságok legyőzését. Mindamellett fontos volt, hogy megmaradjon a két kerék által nyújtotta szabadság és természethez való közelség. A megoldáshoz a motorka állt a legközelebb. Idővel azonban motorka sokkal többet kezdett jelenteni. A szépség szinonimája lett, a korlátlan szabadság jelképe, a rugalmas és kényelmes világjárás egyik nélkülözhetetlen eszköze.

(nagyítható)

(nagyítható)

Akkor 2007-ben – Horvátországban - átkompoztam Makarska város kikötőjéből Brač szigetre. Magammal vittem a kis ötvenest is. Sumartinban szálltam le a kompról és egy őrületes szépségű panoráma szerpentinen motoroztam el Bolba. Megfürödtem a Zlatý Bol (magyarul: "aranyszarv”) kavicsos nyelvnél, mely úgy 200 méterre nyúlik be a tengerbe. A helyiek elbeszélése szerint ez Bol leglátványosabb természeti kincse és az áramlatok változásával lassan görbül a csúcsa jobbra-balra, mint egy ostor. Innen a sziget túlsó oldalára, Pučiščeba motoroztam át.

Emlékszek, amikor hasonló meredek szerpentineket tekertem meg, a hőségtől és az izzasztó erőlködéstől a környező táj szépségére és nagyságára alig bírtam összpontosítani. Az út szélén egyensúlyozva a gyakran 40-50 kilós bringával volt mit csinálni, hogy önerőből feljussak. A motorkán viszont csak húzni kellett a gázt és közben teljes mértékben tudtam figyelni a vidékre. Méreténél fogva akármelyik kis pihenőhelyen pikk-pakk megálltam és már készültek is a fotók az ülésből. Ez nagyon megtetszett.

Brač sziget túloldalán, Supetar városból indulnak a kompok Splitbe. Itt fordultam meg, és a sziget hegyvidékes belsejében motoroztam Sumartinig – a kikötőbe -, ahonnan komppal újból Makarskába jutottam. Sikerült megtennem 150 kilométert és állíthatom, a nap végére éppoly fáradt voltam, mintha ugyanennyit tekertem volna le. Ennyi szerpentint egy nap leforgása alatt azonban lehetetlenség lett volna letekerni.

Életem első motorkás túrája örök emlékként fog élni emlékezetemben, és bizony igaz az, hogy gyakran egy szikra is elég, hogy az ember elinduljon egy új megszállottság – az én esetemben a motortúrázás - útján.

Mindent a maga idejében

Az elhatározás - hogy nagy motorkát veszek - erős volt. Már csak a pénz és a hajtási választott el tőle. Pénzt illetőleg a 2009-es vásárlás ki volt zárva, a 2010. tavasz viszont annál reálisabb volt. Télen vizsgát tenni azonban nem a legjobb, ezért úgy döntöttem, hogy 2009 nyarán magam mögött tudom a dolgokat.
Ha a vizsga nem sikerül, vagy ha időközben rájövök nem is nekem való dolog a motorozás, akkor legalább megspórolom egy új motor árát. Májusban kezdtem el próbavezetésekre járni. Szerettem volna minél több órát becsületesen levezetni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor motoron ülhettem. A vezetés napja maga volt az extázis. 400-as amerikai behozatalú Honda tuning kipufogóval. Amikor ment, az egész utca a hangjára figyelt. A sebességek pont fordítva voltak. Fel egyes, le kettes, hármas, négyes… Azt hiszem az ötöst be sem tettem és már el is érkezett a vizsga napja, szeptember 17. Ezután már csak a nagy motorka hiányzott…

Kiadások:
Hajtási tandíj 166,00 EUR – (motorkölcsönzés + néhány jó tanács)
Elsősegély tanfolyam 23,00 EUR – (hogyan (ne)ájuljunk el vér láttán)
Orvosi ellenőrzés 11,62 EUR (hogy vagy? Jó vagy? 11 ojro)
Vizsgadíj 16,50 EUR (elnézést a zavarásért tisztelt zsűrielnökúr)
Új hajtási kiadatása 6,5 EUR (átírnák? hejsesztypetygyesziat)

Összesen: 223,62 EUR

Iráni motoros bandák

Iránban a megengedett legnagyobb teljesítményű motor 250 köbcenti lehet. Legalább is ez így volt 2005-ben, amikor én ott jártam. Persze épp úgy, ahogy lehet kapni vodkát és disznohúst, ezt a szabályt is szeretik megszegni a perzsák. Így jópar illegálisan behozott nagy köbcentis motor lapul a garázsokban. Mivel az engedélyezett kis motrokra nem kell sisak, az illegálisan tartott nagy motrokokra sem használnak. Kattints a következő linkre, és meglátod miként néz ki egy rendes motoros banda náluk. Iráni motoros banda itt.

Miért születik ez a blog?

Ez a blog első sorban azoknak szól, akik kezdők a motorsportban. Jómagam 2009 őszén tettem le a vizsgát nagy motorra. 2009 október 1-én döntöttem úgy, hogy megveszem a már rég kiszemelt kedvenckém, a SUZUKI BURGMAN AN 400 K9-est. Hogy miért pont ezt a motrot választottam, arról majd kicsit később.
Ezt az oldalt tehát a kezdetektől fogom vezetni és fokozatosan megpróbálok megosztani minden olyan hasznos információt ami a motorommal és a motoros túráimmal kapcsolatos. Ezen információk között kiemelt helyet kapnak a fogyasztási adatok és a motor szervizelésével kapcsolatos kiadások.